Huber-Minerva stopper

Legutóbbi piaci vadászatom eredménye egy igen szép stopper lett. A Huberrel már egy ideje szemeztem, az eladót puhítottam, sajnos mindig magas árat mondott, nem jött létre az üzlet. Legutóbb ismét kezembe vettem az órát: hideg is volt, kevés vevő volt a piacon, valamint a korábbi állapotokhoz képest törött volt a szélvédő a stopperen. Megszületett hát a kedvező alkalom: fillérekért a zsebemben került a Huber.

Mikor hazaérek mindig keresgélni kezdek a könyveimben, a neten, azonosítani szeretem a szerzeményeimet. Érdekes fejlemény volt, hogy a az antik órák..fórumon felbukkant egy szép Huber komplikációs zsebóra is.

A következőket tudtam meg: Andreas Huber 1856-ban alapította cégét Münchenben, amely több generáción keresztül a család kezében volt. Az üzem megkapja a bajor udvari órásüzem, sőt tagjai az udvari órásmesteri címet is. A cég saját márkája az Uránia is a családi név a Huber használata mellett. Készít expedíciókra, autóversenyekre stoppereket, komplikációkat, műszereket. 1936-ban a Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpiai játékok időmérője (más forrás szerint ez a Minerva). A világháború pusztításai után újjászerveződik az üzem. Jelenleg a svájci Bucherer cég többségi tulajdonában van. Gyártással ismereteim szerint nem foglalkozott, beépített szerkezeteit vásárolta.

Az utóbbi megállapítás irányába mutat a hozzám került Huber zsebstopper szerkezete is, amelyről rövid keresgélés után megállapítható, hogy a nagyszerű svájci gyártó a Minerva szabadalma:

A stopper kapcsoló részénél sajátos megoldást alkalmazva a Minerva 1930-tól bevezette a stopper mechanizmusok gyártásában a spirálrugót amely kiváló kapcsolást tesz lehetővé s kevésbé sérülékeny mint a korábban alkalmazott laprugók. 

Szóval az én kis Huber-em svájci szerkezetével egészen jól átvészelte az elmúlt legalább 80 évet. Mindössze új billegőtengelyt kellett hozzá készítenem, valamint a szerkezet, tok tisztítása és az üveg pótlása után ismét szemgyönyörködtető látványt nyújt:

Horometer -elemcsere

A feleségemtől kaptam valamikor még a 90' évek közepén egy Roamer Q kvarc karórát. Alkalmi viseletre szánt, finom kis aranyozott óra. Nem sokat használtam az évek, során a mechanikus órákat jobban szeretem. Most azonban, hogy alkalmam nyílik mérések elvégzésére is belevágtam egy elemcsere megvalósításába.

Levéve az óra hátlapját a következő nem túl szép látvány fogadott:

Az óra lelke egy Taiföldön gyártott "eredeti" svájci ETA 980.005 számú szerkezet. Bizony egy férfi órában nem ilyen kis női kalibert álmodik az ember, de még így egy hét köves, minőséginek mondható szerkezet dolgozik évek óta becsülettel.

Az elemet kivéve SR521RW volt olvasható, ezek szerint 521-es elemet kell vennem. A feleségemet kértem meg a beszerzés lebonyolítására s rögtön hozott is egy 516-os elemet :-). Ilyet adtak el neki egy órás boltban. Ha jól sejtem az elem átmérője azonos, magassága kisebb de ami a legfontosabb feszültség értéke jó.

Elő is vettem a Horometer készülékemet és a hozzá való kiegészítő érzékelőt.

Az érzékelő alsó részén található lemez érzékelők közé téve, a helyes polaritást is figyelembe véve, ellenőrizhető az elemünk feszültsége. Meg is tettem ezt a régi elemmel is, inkább csak az illusztráció kedvéért, hiszen nem működött már rég az óra. A következő eredményt kaptam.

 

Mint látható a régi elem halott, mind névleges és terhelt feszültsége elégtelen. Az új elem már sokkal  jobb eredményeket mutatott.

Az új elemet elhelyeztem ezután a helyén a szerkezetbe. Azonban egy problémába ütköztem az órámon nincs másodperc mutató, rövid távon még a működésének megállapítása is nehézkes. Erre is alkalmas kiegészítője van a Horometernek, az analóg kvarc órák működését ellenőrző kis dobozka. Ezt összekötve a Horometer műszerrel, s azon elhelyezve az óránkat, mérés végezhető el. Az érzékelő ugyanis veszi az óra léptetőmotorjának mágneses jelét, abból referencia lengésszámot hoz létre, amely már mérhető, az óra járáseltérését is mutató eredményt hoz. Esetemben ez a referenciajel csupán 720 volt. A mérést legalább 10 percig folytatva a készülék az óra havi járáseltérését is megadja nekünk. ami jelen esetbe 12 másodperc volt.

Elkészültem tehát az elemcserével. Nem szervizeltem, nem mértem a szerkezet állapotát, nem kapott a tok új tömítőgyűrűt. Pont annyit csináltam (sőt a kis maszek méréseimmel még talán többet mint az elemcserélők -nem órások- többsége). Ha még sok ilyen elemcserét végzek el, hamar a megtérül a kis műszerem ára...

Biburo vs. Horometer II.

A tegnapi adatok után egy óraszerető barátom megkért vizsgáljuk meg a Biburo-t több időtartamban is. Feltételezése alapján a ugyanis a 60, 120 másodperces mérések eltérhetnek, esetleg más mintavételezési, számítási eljárást alkalmaz a program, mint a hosszabb távú 300, 900 másodperces méréseknél. 

Elvégeztem tehát a méréseket:

 A vizsgált eredmények szórása 19-21 másodperc közötti eredményeket mutat. Véleményem szerint nem jelentős a három másodperces különbség az ugyanazon órán mért négy mérési időtartamban  között. Jellemző azonban hogy a két rövidebb mérési idő  alatt (60, 120 sec.) 19 másodperces, a további két jelentősen hosszabb mérési időtartam (300, 900 sec.) pedig 22 másodperces késést mutat. Természetesen az adatok at csak akkor van értelme értelmezni ha ismét összevetjük a egy jónak elfogadott mérési alappal ,jelen esetben is a Horométer adataival. 

A mérést egy órán belül végeztem el a Biburo után a Horometerrel.

A Horometer adatait egy mérési táblán ábrázoltam ahol az egyes pozíciók helyére írtam be a mérési tartamokat. Az adatok itt is meglehetősen homogének, bár itt a mérési szórás még nagyobb is mint a Biburonál: 4 másodperc. A Biburo és a Horometer legkisebb mért adatai (19 sec. és 28 sec.) között a kölönbség 9 másodperc, a legnagyobb mért adatai között (22 sec. és 32 sec.) pedig 10 másodperc. 

Számomra ez azt jelenti, hogy a tegnapi három különböző órán mért -10 másodperces pontatlanság a számítógépemen állandó, ennyivel kell korrigálni a Biburo adatait.  

 Minden esetre nem szeretném misztifikálni a méréseimet. Nem vagyok mérési szakember, inkább csak a kíváncsiság hajt s a rendelkezésemre álló ismeretek, elvégzett mérések alapján kívánok csak óvatos következtetéseket levonni. A mechanikus órák mérése egyébként is külön tudomány. A méréseket, az órák járáseltérését hosszú időn keresztül kell elvégezni s például egy óra megállása is érdekes eredményekre vezet. A mechanikus óra olyan mint egy vénlány: szeszélyes, nincs két pontosan megegyező mérés, inkább csak sok-sok mérésből lehet természetére következtetni.  

Aki ez iránt bővebben érdeklődik ajánlom Mechanikus honlapját (www. mechanikus.hu).

Horometer vs. Biburo

Az előző bejegyzésben írtak igazolására eszembe jutott egy összehasonlító elemzés. Megvizsgálom tehát valóban jelentős eltérést eredményez-e a Biburo program működésében számítógép időalapja!  Összeállítottam tehát ismét a kis Biburos készletemet. Az összevetésben az új Horometer készülékemet használom. Ennek műszaki leírása szerinti kaliblárása a beépített TCXO 2 ppm oszcillátor segítségével: +/- 0.2 sec/nap.

A mérést azonos egyetlen pozícióban az órák hátlapjára fektetve végeztem. Azonos húzottsági állapotban, azonnal egymást követően végeztem el a méréseket, minden esetben 5 min. eltelte után vettem le a képet a képernyőről.

Három órát teszteltem egy Vostok Amfibiat (cal. 2414), egy Longines-t (cal. 285), valamint egy Omega zsebórát (cal. 40,5). Az összehasonlítást úgy végeztem, hogy előbb a Biburón végeztem el a mérést, majd közvetlenül azután a Horometer készüléken, majd az adatokat 5 perc elteltével mentettem.

A következő eredményeket kaptam:

Vostok 2414

Longines 285

Omega zsebóra:

Mindhárom mérés nagyságrendileg hasonló eredményt hozott: a Biburo a számítógépem időalapjával gazdálkodva mintegy 10 másodperccel/nap jobb eredményt hozott a Horometer által jelzett időhöz mérten. A Biburo tehát az én számítógépemen a három mérés alapján állandó 10 másodperc hibát produkál. Tudom a három mérés nem sok, de az eltérés hasonlósága a fenti óvatos fenti következtetést talán megengedi.

A méréseket figyelembe véve igazolva látom régi tapasztalatomat: a számítógépem időalapja becsapja a Biburo programját, általános, állandó volumenű eltérést okoz. A járási jellemzők azonban azonos képet mutatnak, mint ahogyan ugyancsak az előzetesen ezt már tapasztaltam.

A mérés azonban egy sajátos kalibrálásként is felfogható. Az én számítógépemen ez az eltérés állandónak tekinthető 10 másodpercet hozzá kell adnom a Biburo által mértekhez s a mérései eredményei már nagyságrendileg javulnak :-) 

Biburo -az előzmény

Az órák gyűjtésével együtt megszületett az igény bennem, hogy a napi, heti, havi járáseltérést (hétköznapi -nem túl szerencsés- fogalma szerint: pontosságot) állíthassam. Ez az elvárás, később miután a szerelés, az órák szétszedése, tisztítása is magával ragadott kiegészült azzal, hogy a járáshibák szépen megjelennek a különböző típusú óra pontosság mérő gépeken -tehát ebből a szempontból is hasznos lehet egy efféle szerkezet beszerzése.

A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást kezdetben egy ingyenes program a Biburo letöltése jelentette.

A program  igényel még egy hangszedőt (mikrofont), egy erősítőt (az érzékelt jel ugyanis nagyon gyenge) és egy számítógépet. Piezoelektromos mikrofont, gitárok hangszedőjéből, régi digitális zenélős órák hátuljából bányászhatunk, mini erősítő kapcsolási rajza pedig az interneten fellelhető.

Az erősítő elkészítése természetesen igényel némi szakmai ismeretet. Nekem egy műszerész-mérnök ismerősöm készített egy, utána mindvégig jól működő kis kütyüt lett.

A mérés során számomra leginkább az óráknak a mikrofonnal történő szilárd kapcsolatának elérése volt nehéz. Főleg a karórák jele ugyanis igen csekély s csak megfelelő érzékelés mellet született jó jel. Nálam ez a probléma mindvégig fenn maradt. Az a módszer hogy egyszerűen rátettem az érzékelőre az órát csak a zsebóráknál hozott kielégítő megoldást.

Ha megszületett a jel onnan kezdve azonban a Biburo már nagyon hálás kis eszköz volt. A lengésszám beállítása után megszületett a régi vibrografokról jól ismert pöttyözött jel kezdődhetett a szabályozás. Sajnos azonban már egy nap múlva is érezhető volt, hogy valami nincs rendben. Az órák napi valós járáseltérése  ugyanis teljesen mást mutatott mint a gép által kalkulált érték. A magyarázat a számítógépben keresendő: a számítógép alaplapjának, hangkártyájának időalapja ugyanis nem kellően pontos. Ezt a problémát, tehát egy kellően állandó időalapot már a hatvanas évektől kvarc generátorok, kvarc oszcillátorok beépítésével oldották meg az efféle szerkezetekbe. Természetesen erre egy program nem lehet felkészülve s a számítógépek internetes időszinkronizálása sem teszi szükségessé ilyen részegységek beépítését.

A tapasztalatom tehát az volt, hogy a Biburo alkalmas járathibák felderítésére, azonban szabályozási feladatokra szűk körben alkalmazható. Más megoldás után néztem.

Horometer (a csomag)

Egyik előző bejegyzésem után kiderült, hogy az óra pontosság mérő készülékem tulajdonképpen kétlaki. A fejlesztő csapat szétválása a hozzám került készüléken is nyomon követhető volt: a készüléken Compu-Tik felirat volt olvasható a meghajtó programja azonban már Horometer-es volt. Ez az állapot okozott némi zavart, amit egy váratlan megkeresés feloldott. A Horometer fejlesztői (www.horometer.com) ajánlattal leptek meg, miszerint ellátnak egy olyan készülékkel amely autentikusan Horometer-es fejlesztés, sőt különböző érzékelőkkel is gazdagodott a készlet. Egyszerűen nem tudtam ellenállni az ajánlatnak :-). Hiába a kereskedelmi verseny jó dolog! Megérkezett hát a csomag, lássuk a medvét!
A csomagolás európai szintű:

A dobozban a készülék is szépen elhelyezett, megszerkesztett minden, nem a véletlen alapján van összeállítva. Az alapcsomag a készüléket, mechanikus órákhoz a csipeszt, analóg quartz órákhoz az érzékelőt és természetesen a szükséges kábeleket tartalmazza:

Ezen kívül van szerencsém még a készlet részeként birtokolni a hangvillás órákhoz, a digitális órákhoz használatos érzékelőt amely utóbbi egyúttal elem teszter is. A készlet része ezen kívül az az érzékelő együttes amellyel az ingás órák szabályozása is végigvihető.

A készlet együttesen így néz ki:

Sorra meg kell tanulnom az egyes eszközök használatát. Izgalmas lesz!

Poljot Chrono 3017

Ritkán jut az egyszerű gyűjtő kezébe olyan csemege mint egy utóbbi felülvizsgálatom. Egy gyönyörű Poljot Choronograph cal. 3017 felújítását bízták rám. Menti a megbízót, hogy nem tudta: ilyen összetett szerkezet szervizét még nem végeztem. Persze ez arra ösztönzött, hogy még inkább figyeljek minden részletre a munka során.

Az órának s hozzám kerülésének természetesen meg van a maga története. Volt gimnáziumi testnevelő tanárnőm órája volt. A családi hagyomány szerint főiskolai diplomaosztójára kapta szüleitől. S ahogyan lenni szokott egy olyan kisvárosban mint a mienk: természetesen a fia osztálytársam volt a gimiben; s ma is barátom;  ő a feleségem ügyfele; felesége kolléganőm; Klárika nénivel meg gyakorlatilag egy utcában lakom; s ha mindez nem lenne elég, évenként az egész bagázs (kiegészítve 2X3 )gyerekkel együtt nyaralunk :-)).

Lássuk végre az órát: Poljot 19 köves gyönyörű óra még felújítás előtte állapotában is. Sztrela néven is ismert. A szovjetek 1959 és 1979 között gyártották a Venus cal. 175 licensze alapján. Bőséges irodalom található róla a világhálón.

Az óra nem működött, de azt már a első szemrevételezés alapján megállapítottam komoly baja nem lehet, csak mintegy évtizede fiókban van. Az egyik nyomógomb valószínűleg cserélt vagy kopott, a számlap azonban nagyon szép.

 

A szerkezet jó állapotban van, látszik még abban az időben szervizelték amikor értettek ezekhez a szerkezetekhez. Egy komolyabb beavatkozás nyoma látszik: az oszlopkerék húzófoga feszítő rugóját pótolták egy acéldarab segítségével mint később kiderült kiválóan..

A szerelés részleteit most nem taglalnám. Úgy jártam el mint első alkalommal amikor órához nyúltam. Minden szerelési folyamatot fotóztam s a mikor tisztítás után az összeszerelésre került sor segítségül hívtam a felvételeket. Megelégedésemre a folyamat zökkenőmentes volt, alig volt szükség fényképes segítségre, igaz előtte alaposan tanulmányoztam a szakirodalmat, és a topicról is kaptam segítséget APT-től. Az óra összeszerelés és a körhagyó csavarok állítása után tökéletesen működött a chrono rész is hibátlanul kapcsol.

A végeredmény csodálatos lett. Az óra visszakerült a családhoz ünnepi használatra.

Compu-Tic ; Horometer

Hosszú ideje készülök egy óra pontosság mérő készülék megvásárlására. Ugyanis minél több órája van a gyűjtőnek (természetesen a széfek mélyén :-) idővel kialakul egy sorrend megbízhatóság és pontosság tekintetében is. Pontosan kialakulna ha a pontosság beszabályozását nyomon tudnánk követni, esetleg mi magunk végezni. A folyamat nagyon izgalmas, de megfelelő műszer nélkül igen bajos.

Régebben a szabályozás folyamata valamely pontos órához kötve történt. Készültek ugyanis olyan nagy pontosságú mechanikus órák (regulátorok, csillagászati órák) amelyek évi járáseltérése néhány tized másodpercben volt mérhető. Ezekhez állították a többi órát.

Később megjelentek a különböző órapontosság mérő műszerek pl. Vibrograf, Greiner stb. A kezdetben elektroncsöves készülékek az elektronika fejlődésével változtak. Ám máig az órások és gyűjtők kedvencei. Ezek a műszerek egy papírcsíkra nyomtatták jeleiket amelyek segítségével gyorsítani lehetett a szabályozás folyamatát és egyes hibákra is fény derült.

Manapság már papírra nincs szükség egy kis képernyőn lehet akár a korábban már megszokott pöttyöket követni. Sokféle készülék kapható és azok Kínai másolata is (pl.:Timegrapher).

Sokáig nem tudtam, hogy van magyar fejlesztésű, sőt igen nagy tudású készülék is. Az eredeti fejlesztő csapat mára ugyan kettévált, de léteznek. A készülék korábbi, máig megmaradó neve Compu-Tic, a másik csapat márkaneve Horometer (www.horometer.com). A készülék amennyire én megtudom ítélni jelenleg azonos mindkét cégnél. A kínált működtető programokban van eltérés.

Az én készülékem egy korábbi használt, de igen jó állapotú Compu-Tic. Most ismerkedünk. Később talán néhány jellegzetességére is kitérek. Egyenlőre nagyon jók a benyomásaim.

Zsakó

Egy szép állapotú zsakó (Zapfenrollierstuhl, Jacot Pivot Lathes) került a tulajdonomban a napokban.

A zsakó szép tradicionális órás szerszám az acél tengelyek végeinek (csap) finom reszelésére, fényesítésére szolgál. A művelet során a csap, billegőtengely vég egyrészt visszanyeri egyenességét másrészt felülete tömörödik és fényes lesz segítve a siklási tulajdonságokat.Használata egyszerű.

A művelet során a szerszámot satuba fogjuk.

Majd a képen látható módon az állítható jobb oldali csúcs és az ugyancsak állítási lehetőséggel rendelkező cserélhető rudak végén kialakított különböző méretű félhenger alakú vájatba illesztjük a polírozandó csapvéget úgy, hogy a vájatból kicsi része kint legyen: kb 1/10 rész talán kevesebb.Természetesen mivel kézi, íjas meghajtású szerkezetről van szó előbb a meghajtó "hegedűt" is fel kell helyeznünk.

Ezt követően kell elővennünk a reszelő-fényesítő rudat ami jó minőségű acélból készült órás kiegészítő szerszám. Egyik oldala finom reszelő másik oldala fényes acél mikrobarázdákkal.

Ez fogja a csapvégünket fogyasztani (tehát átmérőt csökkenteni) vagy fényesíteni annak megfelelően, hogy mennyi munkát fektetünk a hegedülésbe. A képen nem látszik de a jobb kezemmel a hegedűt kellene ide-oda mozgatnom és nem a kamerát fognom :-)).

Mivel több készletem van ezt a darabot el fogom adni. Szép állapotú, remélem olyan kezekbe kerül aki használni is fogja, öröme lesz benne.

Szünidőben

Hosszú ideje nem írtam bejegyzést. Betegség vett le a lábamról. Egy elhúzódó tüdőgyulladás fizikai és a röntgenképen látható folt lelki megpróbáltatásai elvonták figyelmemet. Lassan visszanyerem erőmet és kedvemet is. Ma már voltam a Debrecenben a régiségvásáron is, bár az időjárás nem fogadta kegyébe a gyűjtőket és érdeklődőket. Remélem lassan visszazökken minden a helyére. Tényleg az egészség a legfontosabb.

Apró(pó)

Néhány héttel korábban egy igen jó állapotban megmaradt, ritka szerkezetű Rakétához sikerült jutnom. A caliber szám a 2209, a szovjet-orosz óraipar egyik igen, vékony saját fejlesztésű gyöngyszeme sajátos csontvázszerű hídelrendezéssel.

A szerkezet viszonylag ritkán fordul elő, a gyűjtők célja megszerezni. Jellemző, hogy hat év alatt egyetlen egyszer botlottam bele. További szerencse még, hogy további két igen jó állapotú szerkezettel együtt érkezett. Nagy örömömben ezeket el is cseréltem Várkonyi Zsolt gyűjtő barátommal egy szép Poljot automatára. Ennek az eseménynek később jelentősége lesz.

Mint látható a hagyományos óraszerkesztéssel szemben a szerkezet kilincsműve a számlap alá került. Ennek oka, hogy helyet kívántak vele megtakarítani. Az egész szerkezet egyébként igen filigrán a hidak vékonyak hajlékonyak. Egyes kritikusok szerint ez a hibája a szerkezetnek s ez az oka, hogy viszonylag kevés maradt belőle működőképes állapotban. (?)

Minden esetre annak ellenére, hogy tisztítás előtt semmi hibát nem mutatott, azt követően az óra felhúzása véletlenszerűen elakadt. Minden szétszedtem, átvizsgáltam még egyszer mire megtaláltam az okot: a kilincsszerkezet volt a hibás. A kilincs ugyanis a kilincskerékben egyszerűen elakadt aminek oka kopás lehetett. Ilyen a Rakétában a kilincs, a kilincskerék (nincs a helyén), kilincsrugó hármasa (egy óránál).

El is határoztam nyújtok a kilincs kopott részén. Előbb lapoltan kalapáccsal majd szegecselő rúddal estem neki. Nos, lehet durva voltam (inkább biztos), lehet gyenge volt az anyag, ez történt:

Bizony ennek az alkatrésznek kör szelvényből mart formájúnak kellene lennie. Érdemes tanulni belőle kedves amatőr órabarátok, finoman kell az ilyen dolgokhoz nyúlni. Mit is lehet tenni ilyenkor? Fordulhattam volna Zsolt barátomhoz adja vissza az egyik szerkezet kilincsét (és biztos vagyok benne segített volna), mégis a pótlás mellett döntöttem.

Nekiláttam tehát a munkának. Egy 3mm- es ezüstacél átmérőjéből két tizedet leesztergáltam, s 1mm-es furatot készítettem bele, majd leszúrtam egy 0,3 mm-es lemezdarabot.

A méretek érzékeltetésére a lemez mellé tettem egy gyufaszálat. Mint látható megszíneztem és rámásoltam a megmaradt kilincsdarabkáról a mintát. Ezt követően a lemezt sikattyúba fogtam és reszelni kezdtem. Talán hasznos a tapasztalatom másoknak is, hogy satuban nehézkesen boldogultam. Jobb hatásfokot értem el kézben való reszeléssel. Apropó hatásfok: a negyedik sem lett tökéletes. Végül a legjobban sikerült darabnál - mivel nem volt türelmem újabb készítéséhez- visszatértem a kalapácsos módszerhez :-o. Sok szemlélődés után apró ütésekkel operáltam majd az alkatrészt a helyére téve tökéletesen funkcionált: azóta is.

A képen jól látszanak a nyújtó ütések nyomai. Sőt ha visszatér a kedves olvasó az általam beillesztett második képhez látható a pontozott kilincs a helyén :-)). Csúnya baki elkövetése után most elégedett vagyok ,egy igen kicsi, karóraalkatrészt pótoltam sikerrel.

A végső eredmény is szép.