Kendrick & Davis órás, ékszerész szegecselő készlet

Újabb órás szerszámmal gyarapodott a gyűjteményem. Egy hazánkban viszonylag ritkán előforduló Egyesült Államokból származó szegecselő készlettel. Az órás munkák egyik leggyakrabban alkalmazott eszközéről van szó. A gyártó a Kendrick & Davis gyára. A cég New Hampshire-i Lebanon városában működött a XX. század fordulóján. Órás, ékszerész szerszámai a tengerentúlon jól ismertek és Nyugat Európában is előfordulnak.
 

A mintegy 120 darabos jó állapotú szegecselőrúd több mint elég a legtöbb órás szakmai tevékenység elvégzéséhez.

Sajnos egy része hiányzik. Az USA-ban ugyanis előszeretettel alkalmazták a szegecselő készleteken a karos, préselős erőátviteli megoldást. A gépen a kart az órakövek préselésénél, ékszerész munkáknál használták, az órás szegecselő tevékenységnél pedig megmaradt kalapács a kalapácsütés. A képek mutatják a hiányzó kart. Sajnos pótlására kevés az esély.

Összességében azért egy szép készlettel lettem gazdagabb, amely órás munkákhoz tökéletes:

Foglalásban

Az elmélet:

A kövek alaplemezbe, hidakba illesztésének korábbi módszere a foglalás. A foglalás során a lemezbe készített furatokat esztergálás módszerével úgy alakítják ki, hogy a foglalandó kő központosan, szilárdan és esztétikusan illeszkedjen foglalatába.

A kövek foglalásának három módját különböztetjük meg: a svájci, a glashüttei és az angol foglalást. A három foglalás céljában azonos, kivitelezési módszerében eltérő.:

A svájci foglalás:

 Ez a foglalás hazájáról és az óraipar fellegváráról Svájcról kapta nevét. Ennél a módszernél az alaplemezekbe, hidakba a kő számára kialakított csésze valamint a perem "belülről" a szerkezeti egységek  irányából készül. A csapágykő elülső domború peremének széle felfekszik a lemezre aminek vékonyra esztergált  részét külön célszerszámmal ráfordítják a kőre. Az ábra a foglalás metszeti képét mutatja.

A glashüttei foglalás:

Glashütte városa a német óraipar központja. Itt alakították ki és alkalmazták a glashüttei foglalásként ismert módszert. Itt a csapágykő a lemez külső azaz számlap vagy az óra hátlap felőli oldaláról van foglalva, erről az oldalról peremezik a követ mint az a fenti ábráról jól látszik.

Az angol foglalás:

Angliában alakult ki ez a foglalási módszer. Itt szintén a belső azaz a szerkezeti részek felől történik a foglalás. Különbség a svájci foglaláshoz képest, hogy a peremezés köré nem készítenek az anyagot véknyító beszúrást  hanem a furat szélét nyomják rá a kőre.

Minden kezdet nehéz!

Élesztgetem a blogot. Az utóbbi 24 órában három sablont próbáltam ki. Végül úgy döntöttem, hogy háromhasábos blogot építek. Minden blog árulkodik a készítőjéről. Hát csak árulkodjon :-)). 

A világhálón számtalan fizetős és ingyenes formátum található. Egy egyszerűbbet választottam. Lassan le akarom zárni magban a forma kérdését s a tartalomra koncentrálok. 

Az első szakmainak szánt bejegyzés hemzseg a hibától. Majd javítom. 

A kiválasztott oldal szerkezeti felépítését is folyamatosan változtatom. Úgy gondolom hosszabb ideig fog tartani mindennek megtalálnia a maga helyét.

Csap, csapágy szerszámok (alapfogalmak)

A csap az óratengelyek elvékonyított, fényesített utolsó szakasz ami  annak érdekében, készül így, hogy a tengely súrlódása a csapágyban minél kisebb legyen. A csapágy pedig a a csapot magába foglaló furat amely megfelelő illesztés mellett lehetővé teszi az óratengely forgását úgy, hogy minél kevesebb energia vesszen el.

Az órákban a XIX. század első felétől kezdve az acél csapokkal érintkező réz csészéjű csapágyakat (a ábra) előbb természetes korundra (a korund csoport legismertebb ásványai a rubin és a zafír), majd természetes korundra cserélték. A korund a Mohs skála szerint 9-es keménységű ásványa, nála csak a gyémánt keményebb (10-es). A köveket előbb foglalták (b ábra), később pedig préselték (c ábra). A d ábrán egy  sajtolható kő metszeti képe látható.

A csapágyak hosszú ideig foglalással lettek rögzítve az alaplemezbe és a hidakba. Ez azt jelenti, hogy a foglalandó követ a b ábra szerint a lemezekbe készített forgácsolt, esztergált furat sorjával, peremével rögzítették. Ráhajtották a peremet a kőre:

A foglalás egy szebb és drágább módja volt a chaton köves foglalás. Ebben az esetben a követ külön foglalatba helyezték és peremezték amelyet sokszor nemesfémből, aranyból készítettek. Az arany kiemelte a kő színét, fényét. Kifejezetten a jó minőségű, drága órákat szerelték így. A chaton foglalatos kcsapágyöveket ez után csavarokkal rögzítették a hidakba:

Később a köveket már préselték, más kifejezéssel sajtolták. Az alábbi képen egy billegőtengely részlete látható végén a fényesített csappal, fölötte három különböző átmérőjű és  lyukméretű sajtolható, mesterséges rubinkő. A csap és a kő lyukátmérőjének természetesen megfelelőnek kell lennie különben a csap vagy szorul vagy lötyög a lyukas kő furatában.

 

Lentebb a baloldali képen réz csapágyakban futó csapok, a jobb oldali képen hatalmas  foglalt természetes rubin csapágykövek láthatóak a XVIII. század második feléből származó szerkezetekben:

A változást a tudományok fejlődése hozta el az óragyártásban is. Sokáig a kövek száma az órákban a minőség jelzőszáma lett mivel a rubin mint drágakő csak drága minőségi órákba került. A mesterséges korund előállítása 1902 óta lett lehetséges és Verneuil nevéhez fűződik. Ettől kezdve nagy mennyiségben állították elő a mesterséges rubint mint alapanyagot. Később 1929-ben Pierre Zeitz svájci gyáros megoldotta a korund megmunkálásának nagyipari problematikáját és a kövek nagy mennyiségben, olcsóbban lettek előállíthatóak így a gyengébb minőségű órákban is elterjedtek.

A préselt kövekkel történő órás munkának legfontosabb szerszáma a kőprés. Seitz kőprései és méretes kőkészletei az egyik legismertebb és legjobb márkává váltak. Az alábbi képen egy szép hiánytalan  Seitz kőprés készlet látható a maró, préselő és alátét kiegészítő részeivel.