Emlékpontok

Elhanyagoltam mostanában a blogot. Sok más elfoglaltságom, főleg a munkám vonta el a figyelmemet. Azért nagyon érdekes dologgal foglalkoztam mostanság, ami csak részben érintette a foglalkozásomat. Egy pályázatnak köszönhetően diákjaimmal történeti interjúkat forgattunk. Akit érdekli az órákon kívül a történelem is első kézből, visszaemlékezések keretében látogasson el az www.emlekpontok.hu webhelyre. Több ezer elkészült visszaemlékezésből válogathat akár saját települése vonatkozásában is.   

Chronométre-kronométer járat IV.

Elérkeztem tehát a kronométer járat gátszerkezetének szervizeléséhez. Nézzük meg először e különleges gátlómű részegységeit: A betűvel jelöltem a gátkereket, B-vel a nyugvókart, C-vel a nyugvókövet, D-vel a kiváltórugót, E-vel pedig a nyugvókar hídját.

Érdemes egyenként elidőzni az egyes részegységek között. A gátkerék a kronométer gátszerkezet lényegi sajátos alkatrésze. Általában a kiváló órákban kovácsolt aranyötvözetből készült, a gyengébb minőségű órák esetén rosszabb arany-rézötvözetből. A fogak épsége a működés tekintetében meghatározó. A gátkerék 15 fogú, 24 fok alávágással készül, gyakorlatilag megegyezik a horgony gátszerkezet hasonló alkatrészével azzal a különbséggel, hogy fogai hegyesek és nélkülözik a kiálló foghátakat. A járat meghibásodása is itt a gátkeréknél a leggyakoribb ugyanis a nyugvókő sérülése vagy a rugó fesztelenítésének elmulasztása esetén a kerékrendszer az erős motorrugó hatására "elszabadul".

A lefutó kerékrendszer a nagy rugóerő mellett a nyugvásba visszakerülő  gátkereket súlyosan rongálja s általában maga a nyugvókő is törik. A rongálódott gátkerék pótlása újjal ma már lehetetlen. Így lehetett ez már a XX. század elején is, mert Schwarz Zsigmond a gátkerék pótlását ajánlja könyvében a  horgony gátszerkezet gátkerekének átreszelésével.

A tulajdonomban lévő szerkezet sorsa is ez lehetett. A gátkerék anyaga egyértelműen acél és nagyító alatt jól látszanak az átreszelés nyomai, ami a mellékelt fotó alapján történhetett.

A pótolt gátkereken még így is látszanak sérülések a szerkezet valaha erős behatást szenvedhetett. Javítását csak óvatos finom csiszolással végeztem, óvatosan csak a fogak hátát illetve még jobban vigyázva a foghegyeket hoztam az elvárható lehetőleg hegyes szintre.

A nyugvókő állapota is rossz volt a gátszerkezetben. Rézből készült és agyon volt reszelve minden oldaláról, feladatát így nem láthatta el. A nyugvókövön pihennek ugyanis a gátkerék fogai amíg a billegő szabadon végzi mozgását Az ilyen típusú gátszerkezetek eredeti nyugvókövei rubinból készültek s egy a korábban leírt meghibásodásnál ez eltörhetett. Pótlása azonban szakszerűtlenül történt, rubin hiányában acélból készült kő pótlása -megfelelő kidolgozottság mellett- történhet. A nyugvókar és benne a nyugvókő ilyen volt:

 és helyreállítása (új nyugvókövet esztergáltam, reszeltem, hőkezeltem, políroztam) után ilyen lett:

Az arany kiváltórugó szerencsére jó állapotú volt, csak tisztításra volt szüksége. Vége mint a képen látható nem volt síkra vágva amit később a járat beállítása során pótoltam.

A helyreállított gátkerék, nyugvókar, arany kiváltórugó helyes beállítás mellett (a kiváltórugó a billegőtengely irányába mutat) így néz ki:

Elkészültem a gátszerkezet fontos részeinek helyreállításával, tisztításával: a gátkerék, nyugvókar, nyugvókő, kiváltórugó a szakirodalom szerint megfelelő állapotú.

Chronométre-kronométer járat III.

A felkészüléssel párhuzamosan elkezdtem a szerkezet vizsgálatát amihez lebontottam a hidakat az alaplemezről. Első munkaként eltávolítottam a letört számlaprögzítő lábat, amit csak a csonknak az alaplemezből történő kiütésével tudtam megoldani. Szerencsére az ép rögzítő lábat vissza tudtam csavarni a sérült furatba, ami azt jelenti, hogy megfelelő, új rögzítő csavar beszerzésével pótolható és működtethető a funkció.

Ezt követően megvizsgáltam a rugóházat ami termetes méretű, 19,73 mm x 4,4mm, nem mérve a fogaskoszorút. A rugó igen erős 3,4 mm magasságú és 0.20 mm vastagságú, valószínűleg már pótolt. Fájó hiányossága a rugóháznak, hogy a máltai keresztes erőhatároló szerkezetet egy korábbi szerelés alkalmával már eltávolították. A rugó az alaplemezben és a hídjában kopás mentesen helyezkedett el. Végre valami jó hír.

 

Sikerült megtudni ebben a fázisban a szerkezet gyártójának kilétét is. A rugóház hídjának alsó részébe ütve a Hahn Landeron név volt található. Valamint a számlap oldalon egy név és dátum bekarcolása volt fellelhető. Eszerint "Máncsits Momcsika Budapest (1)908. II. 24." kezében biztosan megfordult szerkezet.

A következő munkafázisban összeállítottam rugóházat, a perckerékkel, közkerékkel, másodperckerékkel együtt. Kíváncsi voltam ugyanis a kerékrendszer állapotára. A közkerék és a másodperckerék sugár irányú játéka jól látható volt , sugárirányban kissé mozogtak a csapvégek a szépen foglalt csészékben köveikben. A csapok mérése 0,24 mm mutatott, az eredeti 0.25 mm mérethez képest. Sajnos ezt kopás nem tudom javítani, a működést reményeim szerint nem fogja befolyásolni -ezt így kell hagynom. Ráadásul a fogaskerekek futtatása közben némi akadást is érzékeltem. Némi keresés után megtaláltam az okot a perckerék egyik foga sérült volt. Amit szerencsére gyorsan javítani tudtam.

A rugóház, perckerék, közkerék, másodperckerék viszonylatában tehát amit lehetett javítottam, amit nem lehetett, meglévő állapot megtartásával fogadtam el. A kerékrendszer szépen, akadás nélkül fut, a fogaskerekek fogódzása pontos.

Chronométre-kronométer járat II.

A felkészülést úgy kezdtem, hogy sorra vettem és tanulmányoztam a Magyarországon fellelhető szakirodalmat, legalábbis annak az általam hozzáférhető részét.

Vályi Huba: Órás szakmai ismeretek 162-164, 364-368 o. Műszaki könyvkiadó Budapest, 1960

• A könyv aprólékosan ismerteti a gátszerkezet geometriai jellemzőit, működését, típusait. Megkülönbözteti az egyszerű vagy rugós kronométert valamint és a külön tengelyre szerelt zárórugós kronométert. A szerző a gátszerkezet beállításával kapcsolatosan is ad szerelési tanácsokat. A szakrajzi részben külön tárgyalja és ábrázolja a rugós kronométer gátszerkezetet és Detent (külön tengelyre szerelt zárórésszel ellátott) gátszerkezetet.

Katona J.- Pallai S.: Órajavítás 158-159 o. Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1967

• Felsorolja a gátszerkezet jellemzőit majd csak az angol kronométer gátszerkezet ábrája segítségével bemutatja a részegységeket s a járat működését. Hátrányát a abban látja, hogy önmagától a járat nem képes elindulni.  

Magyar László: Az órás 187-190 o. Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1976

• Magyar rövid történeti ismertető után bemutatja az angol és a svájci kronométer gátszerkezetet, leírja főbb szerkezeti elemeit, működését. Meghatározza felhasználási körét. Kiemeli, hogy rázkódásra érzékeny, előállítása költséges, javítása nagyobb szakértelmet igényel. No, ez kissé riaszt.

Magyar László: Órások és óragyűjtők kis enciklopédiája 183-184, 197-198 o. Műszaki könyvkiadó Budapest, 1984

• Külön címszóban tárgyalja és ismerteti a rugós kronométer gátszerkezetet valamint a svájci kronométer gátszerkezetet. Utóbbi esetében annak változatait is tárgyalja (rövid zárókar, félhenger alakú nyugvófelület, billegőre szerelt aranyrugó).

A korábbi irodalomból röviden szeretnék szólni Schwarz Zsigmondról és témába vágó füzetéről is. Schwarz 1927-ben jelentette meg Komplikált zsebórák című munkáját ötödikként órás irodalmi munkáinak sorában. A füzet első felében mintegy negyven oldalon keresztül tárgyalja a kronométer járat jellegzetességeit, működését,   részegységeit, javítási módszereket is megfogalmazva. Régies szóhasználat ellenére nagyon jól használható szakirodalom. Egy debreceni öreg gyűjtő barátomtól kaptam valaha a füzetet kölcsön amit beszkenneltem. Manapság a Vályi család kiadásában CD-n is utolérhető és megrendelhető Schwartz összes munkája: http://www.oktatora.hu/ .

Természetesen használható ismeretekre tehetünk szert az internet segítségül hívásával is. A sok keresési eredményből csak kettőt emelnék most ki. Nagyban segíti a kronométer járatú órák működésének megértését (is) Vyskocil honlapja: Vyskocil. 

Valamint Andrew Babanin írását, amely az általam fellelt órához hasonló szerkezetről készített kis bemutatót: Babanin

Chronométre-kronométer járat

Minden gyűjtő dédelgetett vágya egy kronométer járatú óra beszerzése. A szó persze száz éve mást jelentett mint ma. Ma a pontosság szinonímája. Neves és drága gyártók büszkén hirdetik számlapjukon: superlative chronometer, chronometer. Régen elsősorban egy a mechanikus órák járatát, gátló művének külön tipusát jelentette. Méghozzá a legpontosabb, legkisebb járáseltérést lehetővé tevő járatét. Német nyelvterületen chronometer hemmung, angol nyelven chronometer escapement néven azonosíthatjuk. A tengerészeti órák, csillagvizsgálók órái, luxusórák készültek hajdanán e járattal drága pénzért!

Mintegy tízéves gyűjtői múltam alatt egyetlenegyszer találkoztam hazánkban ilyen kronométer járatú órával, sőt nem is órával csak egy zsebóra szerkezettel. Közel egy évbe telt míg megszereztem az amúgy működésképtelen szerkezetet.

Lássuk tehát a szerkezetet olyan állapotban ahogyan hozzám került. A számlap jelöletlen, szokványos, viszonylag jó állapotú porcelán anyagú, 46,63 mm átmérőjű, mint később kiderült pótolt. Szép kékített, acél mutatói még mindig tetszetősek, másodperc mutatója hiányzik. Tudomásom van róla, hogy a szerkezetet egy aranytokból vették ki, néhány évvel korábban.

                                                                                     

A szerkezetre Chronométre feliratot véstek a rugóház hídjába hirdetve különlegességét. Első pillantásra a szerkezet képe különösen nem különbözik a szokványos szerkezeti képtől. Hatalmas 20 1/4 léniás (45,70mm) átmérőjű és 8,5 mm magas. Jól azonosítható a rugóház a kilincsművel, a futómű (perckerék, közkerék, másodperckerék) a gátkerék csapágyazása azonban mélyen van, rövid tengellyel. A helyén már már valami szokatlan található: egy hosszú tengelyen egy kar ami a gátkerékhez és billegőhöz kapcsolódik s nyomát sem találjuk horgonynak. A billegő ép, leng, a hídján hattyúnyakas finom szabályozó tűnik elő. A legmeghatározóbb látvány azonban a hajszálrugó képe: nagy, szépen kékített, hengeres formájú, tipikusan kronométerekben alkalmazott, megrendítő méretű, csodálatos rugó. Szó szerint, nem mindennapi látvány. 

A látványosság azért jelen esetben nem hibátlan. A felhúzókorona teljesen húzott állapotban van, a billegő leng, a szerkezet mégsem működik. Az egyik számlaprögzítő csavar lába a szerkezetbe tört s még ki tudja mi hibája lehet. Ezt szerelni kell. Azonban soha sem nyúltam még hasonló szerkezethez, mi több látni is most látok ilyet élőben először . Mielőtt hozzányúlok fel kell készülnöm.

Érzékeny!

Nemrég egy nyíregyházi órás barátom Vibrograf B 100-as készülékét teszteltem, amikor a szintén bekapcsolt állapotban lévő Horometer-em is életre kelt.

A Horometer készülék csipesz mikrofonja ugyanis olyan érzékeny, hogy a tőle 1,5 m távolságra, egy különálló széken lévő Vibrográf határozott kattogását érzékelve értékelhető jeleket mutatott. Úgy meglepődtem, hogy rögtön készítettem egy mini felvételt az eseményről (a minőségért elnézést, fényképezőgéppel készült).

Huber-Minerva stopper

Legutóbbi piaci vadászatom eredménye egy igen szép stopper lett. A Huberrel már egy ideje szemeztem, az eladót puhítottam, sajnos mindig magas árat mondott, nem jött létre az üzlet. Legutóbb ismét kezembe vettem az órát: hideg is volt, kevés vevő volt a piacon, valamint a korábbi állapotokhoz képest törött volt a szélvédő a stopperen. Megszületett hát a kedvező alkalom: fillérekért a zsebemben került a Huber.

Mikor hazaérek mindig keresgélni kezdek a könyveimben, a neten, azonosítani szeretem a szerzeményeimet. Érdekes fejlemény volt, hogy a az antik órák..fórumon felbukkant egy szép Huber komplikációs zsebóra is.

A következőket tudtam meg: Andreas Huber 1856-ban alapította cégét Münchenben, amely több generáción keresztül a család kezében volt. Az üzem megkapja a bajor udvari órásüzem, sőt tagjai az udvari órásmesteri címet is. A cég saját márkája az Uránia is a családi név a Huber használata mellett. Készít expedíciókra, autóversenyekre stoppereket, komplikációkat, műszereket. 1936-ban a Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpiai játékok időmérője (más forrás szerint ez a Minerva). A világháború pusztításai után újjászerveződik az üzem. Jelenleg a svájci Bucherer cég többségi tulajdonában van. Gyártással ismereteim szerint nem foglalkozott, beépített szerkezeteit vásárolta.

Az utóbbi megállapítás irányába mutat a hozzám került Huber zsebstopper szerkezete is, amelyről rövid keresgélés után megállapítható, hogy a nagyszerű svájci gyártó a Minerva szabadalma:

A stopper kapcsoló részénél sajátos megoldást alkalmazva a Minerva 1930-tól bevezette a stopper mechanizmusok gyártásában a spirálrugót amely kiváló kapcsolást tesz lehetővé s kevésbé sérülékeny mint a korábban alkalmazott laprugók. 

Szóval az én kis Huber-em svájci szerkezetével egészen jól átvészelte az elmúlt legalább 80 évet. Mindössze új billegőtengelyt kellett hozzá készítenem, valamint a szerkezet, tok tisztítása és az üveg pótlása után ismét szemgyönyörködtető látványt nyújt:

Horometer -elemcsere

A feleségemtől kaptam valamikor még a 90' évek közepén egy Roamer Q kvarc karórát. Alkalmi viseletre szánt, finom kis aranyozott óra. Nem sokat használtam az évek, során a mechanikus órákat jobban szeretem. Most azonban, hogy alkalmam nyílik mérések elvégzésére is belevágtam egy elemcsere megvalósításába.

Levéve az óra hátlapját a következő nem túl szép látvány fogadott:

Az óra lelke egy Taiföldön gyártott "eredeti" svájci ETA 980.005 számú szerkezet. Bizony egy férfi órában nem ilyen kis női kalibert álmodik az ember, de még így egy hét köves, minőséginek mondható szerkezet dolgozik évek óta becsülettel.

Az elemet kivéve SR521RW volt olvasható, ezek szerint 521-es elemet kell vennem. A feleségemet kértem meg a beszerzés lebonyolítására s rögtön hozott is egy 516-os elemet :-). Ilyet adtak el neki egy órás boltban. Ha jól sejtem az elem átmérője azonos, magassága kisebb de ami a legfontosabb feszültség értéke jó.

Elő is vettem a Horometer készülékemet és a hozzá való kiegészítő érzékelőt.

Az érzékelő alsó részén található lemez érzékelők közé téve, a helyes polaritást is figyelembe véve, ellenőrizhető az elemünk feszültsége. Meg is tettem ezt a régi elemmel is, inkább csak az illusztráció kedvéért, hiszen nem működött már rég az óra. A következő eredményt kaptam.

 

Mint látható a régi elem halott, mind névleges és terhelt feszültsége elégtelen. Az új elem már sokkal  jobb eredményeket mutatott.

Az új elemet elhelyeztem ezután a helyén a szerkezetbe. Azonban egy problémába ütköztem az órámon nincs másodperc mutató, rövid távon még a működésének megállapítása is nehézkes. Erre is alkalmas kiegészítője van a Horometernek, az analóg kvarc órák működését ellenőrző kis dobozka. Ezt összekötve a Horometer műszerrel, s azon elhelyezve az óránkat, mérés végezhető el. Az érzékelő ugyanis veszi az óra léptetőmotorjának mágneses jelét, abból referencia lengésszámot hoz létre, amely már mérhető, az óra járáseltérését is mutató eredményt hoz. Esetemben ez a referenciajel csupán 720 volt. A mérést legalább 10 percig folytatva a készülék az óra havi járáseltérését is megadja nekünk. ami jelen esetbe 12 másodperc volt.

Elkészültem tehát az elemcserével. Nem szervizeltem, nem mértem a szerkezet állapotát, nem kapott a tok új tömítőgyűrűt. Pont annyit csináltam (sőt a kis maszek méréseimmel még talán többet mint az elemcserélők -nem órások- többsége). Ha még sok ilyen elemcserét végzek el, hamar a megtérül a kis műszerem ára...

Biburo vs. Horometer II.

A tegnapi adatok után egy óraszerető barátom megkért vizsgáljuk meg a Biburo-t több időtartamban is. Feltételezése alapján a ugyanis a 60, 120 másodperces mérések eltérhetnek, esetleg más mintavételezési, számítási eljárást alkalmaz a program, mint a hosszabb távú 300, 900 másodperces méréseknél. 

Elvégeztem tehát a méréseket:

 A vizsgált eredmények szórása 19-21 másodperc közötti eredményeket mutat. Véleményem szerint nem jelentős a három másodperces különbség az ugyanazon órán mért négy mérési időtartamban  között. Jellemző azonban hogy a két rövidebb mérési idő  alatt (60, 120 sec.) 19 másodperces, a további két jelentősen hosszabb mérési időtartam (300, 900 sec.) pedig 22 másodperces késést mutat. Természetesen az adatok at csak akkor van értelme értelmezni ha ismét összevetjük a egy jónak elfogadott mérési alappal ,jelen esetben is a Horométer adataival. 

A mérést egy órán belül végeztem el a Biburo után a Horometerrel.

A Horometer adatait egy mérési táblán ábrázoltam ahol az egyes pozíciók helyére írtam be a mérési tartamokat. Az adatok itt is meglehetősen homogének, bár itt a mérési szórás még nagyobb is mint a Biburonál: 4 másodperc. A Biburo és a Horometer legkisebb mért adatai (19 sec. és 28 sec.) között a kölönbség 9 másodperc, a legnagyobb mért adatai között (22 sec. és 32 sec.) pedig 10 másodperc. 

Számomra ez azt jelenti, hogy a tegnapi három különböző órán mért -10 másodperces pontatlanság a számítógépemen állandó, ennyivel kell korrigálni a Biburo adatait.  

 Minden esetre nem szeretném misztifikálni a méréseimet. Nem vagyok mérési szakember, inkább csak a kíváncsiság hajt s a rendelkezésemre álló ismeretek, elvégzett mérések alapján kívánok csak óvatos következtetéseket levonni. A mechanikus órák mérése egyébként is külön tudomány. A méréseket, az órák járáseltérését hosszú időn keresztül kell elvégezni s például egy óra megállása is érdekes eredményekre vezet. A mechanikus óra olyan mint egy vénlány: szeszélyes, nincs két pontosan megegyező mérés, inkább csak sok-sok mérésből lehet természetére következtetni.  

Aki ez iránt bővebben érdeklődik ajánlom Mechanikus honlapját (www. mechanikus.hu).

Horometer vs. Biburo

Az előző bejegyzésben írtak igazolására eszembe jutott egy összehasonlító elemzés. Megvizsgálom tehát valóban jelentős eltérést eredményez-e a Biburo program működésében számítógép időalapja!  Összeállítottam tehát ismét a kis Biburos készletemet. Az összevetésben az új Horometer készülékemet használom. Ennek műszaki leírása szerinti kaliblárása a beépített TCXO 2 ppm oszcillátor segítségével: +/- 0.2 sec/nap.

A mérést azonos egyetlen pozícióban az órák hátlapjára fektetve végeztem. Azonos húzottsági állapotban, azonnal egymást követően végeztem el a méréseket, minden esetben 5 min. eltelte után vettem le a képet a képernyőről.

Három órát teszteltem egy Vostok Amfibiat (cal. 2414), egy Longines-t (cal. 285), valamint egy Omega zsebórát (cal. 40,5). Az összehasonlítást úgy végeztem, hogy előbb a Biburón végeztem el a mérést, majd közvetlenül azután a Horometer készüléken, majd az adatokat 5 perc elteltével mentettem.

A következő eredményeket kaptam:

Vostok 2414

Longines 285

Omega zsebóra:

Mindhárom mérés nagyságrendileg hasonló eredményt hozott: a Biburo a számítógépem időalapjával gazdálkodva mintegy 10 másodperccel/nap jobb eredményt hozott a Horometer által jelzett időhöz mérten. A Biburo tehát az én számítógépemen a három mérés alapján állandó 10 másodperc hibát produkál. Tudom a három mérés nem sok, de az eltérés hasonlósága a fenti óvatos fenti következtetést talán megengedi.

A méréseket figyelembe véve igazolva látom régi tapasztalatomat: a számítógépem időalapja becsapja a Biburo programját, általános, állandó volumenű eltérést okoz. A járási jellemzők azonban azonos képet mutatnak, mint ahogyan ugyancsak az előzetesen ezt már tapasztaltam.

A mérés azonban egy sajátos kalibrálásként is felfogható. Az én számítógépemen ez az eltérés állandónak tekinthető 10 másodpercet hozzá kell adnom a Biburo által mértekhez s a mérései eredményei már nagyságrendileg javulnak :-) 

Biburo -az előzmény

Az órák gyűjtésével együtt megszületett az igény bennem, hogy a napi, heti, havi járáseltérést (hétköznapi -nem túl szerencsés- fogalma szerint: pontosságot) állíthassam. Ez az elvárás, később miután a szerelés, az órák szétszedése, tisztítása is magával ragadott kiegészült azzal, hogy a járáshibák szépen megjelennek a különböző típusú óra pontosság mérő gépeken -tehát ebből a szempontból is hasznos lehet egy efféle szerkezet beszerzése.

A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldást kezdetben egy ingyenes program a Biburo letöltése jelentette.

A program  igényel még egy hangszedőt (mikrofont), egy erősítőt (az érzékelt jel ugyanis nagyon gyenge) és egy számítógépet. Piezoelektromos mikrofont, gitárok hangszedőjéből, régi digitális zenélős órák hátuljából bányászhatunk, mini erősítő kapcsolási rajza pedig az interneten fellelhető.

Az erősítő elkészítése természetesen igényel némi szakmai ismeretet. Nekem egy műszerész-mérnök ismerősöm készített egy, utána mindvégig jól működő kis kütyüt lett.

A mérés során számomra leginkább az óráknak a mikrofonnal történő szilárd kapcsolatának elérése volt nehéz. Főleg a karórák jele ugyanis igen csekély s csak megfelelő érzékelés mellet született jó jel. Nálam ez a probléma mindvégig fenn maradt. Az a módszer hogy egyszerűen rátettem az érzékelőre az órát csak a zsebóráknál hozott kielégítő megoldást.

Ha megszületett a jel onnan kezdve azonban a Biburo már nagyon hálás kis eszköz volt. A lengésszám beállítása után megszületett a régi vibrografokról jól ismert pöttyözött jel kezdődhetett a szabályozás. Sajnos azonban már egy nap múlva is érezhető volt, hogy valami nincs rendben. Az órák napi valós járáseltérése  ugyanis teljesen mást mutatott mint a gép által kalkulált érték. A magyarázat a számítógépben keresendő: a számítógép alaplapjának, hangkártyájának időalapja ugyanis nem kellően pontos. Ezt a problémát, tehát egy kellően állandó időalapot már a hatvanas évektől kvarc generátorok, kvarc oszcillátorok beépítésével oldották meg az efféle szerkezetekbe. Természetesen erre egy program nem lehet felkészülve s a számítógépek internetes időszinkronizálása sem teszi szükségessé ilyen részegységek beépítését.

A tapasztalatom tehát az volt, hogy a Biburo alkalmas járathibák felderítésére, azonban szabályozási feladatokra szűk körben alkalmazható. Más megoldás után néztem.

Horometer (a csomag)

Egyik előző bejegyzésem után kiderült, hogy az óra pontosság mérő készülékem tulajdonképpen kétlaki. A fejlesztő csapat szétválása a hozzám került készüléken is nyomon követhető volt: a készüléken Compu-Tik felirat volt olvasható a meghajtó programja azonban már Horometer-es volt. Ez az állapot okozott némi zavart, amit egy váratlan megkeresés feloldott. A Horometer fejlesztői (www.horometer.com) ajánlattal leptek meg, miszerint ellátnak egy olyan készülékkel amely autentikusan Horometer-es fejlesztés, sőt különböző érzékelőkkel is gazdagodott a készlet. Egyszerűen nem tudtam ellenállni az ajánlatnak :-). Hiába a kereskedelmi verseny jó dolog! Megérkezett hát a csomag, lássuk a medvét!
A csomagolás európai szintű:

A dobozban a készülék is szépen elhelyezett, megszerkesztett minden, nem a véletlen alapján van összeállítva. Az alapcsomag a készüléket, mechanikus órákhoz a csipeszt, analóg quartz órákhoz az érzékelőt és természetesen a szükséges kábeleket tartalmazza:

Ezen kívül van szerencsém még a készlet részeként birtokolni a hangvillás órákhoz, a digitális órákhoz használatos érzékelőt amely utóbbi egyúttal elem teszter is. A készlet része ezen kívül az az érzékelő együttes amellyel az ingás órák szabályozása is végigvihető.

A készlet együttesen így néz ki:

Sorra meg kell tanulnom az egyes eszközök használatát. Izgalmas lesz!

Poljot Chrono 3017

Ritkán jut az egyszerű gyűjtő kezébe olyan csemege mint egy utóbbi felülvizsgálatom. Egy gyönyörű Poljot Choronograph cal. 3017 felújítását bízták rám. Menti a megbízót, hogy nem tudta: ilyen összetett szerkezet szervizét még nem végeztem. Persze ez arra ösztönzött, hogy még inkább figyeljek minden részletre a munka során.

Az órának s hozzám kerülésének természetesen meg van a maga története. Volt gimnáziumi testnevelő tanárnőm órája volt. A családi hagyomány szerint főiskolai diplomaosztójára kapta szüleitől. S ahogyan lenni szokott egy olyan kisvárosban mint a mienk: természetesen a fia osztálytársam volt a gimiben; s ma is barátom;  ő a feleségem ügyfele; felesége kolléganőm; Klárika nénivel meg gyakorlatilag egy utcában lakom; s ha mindez nem lenne elég, évenként az egész bagázs (kiegészítve 2X3 )gyerekkel együtt nyaralunk :-)).

Lássuk végre az órát: Poljot 19 köves gyönyörű óra még felújítás előtte állapotában is. Sztrela néven is ismert. A szovjetek 1959 és 1979 között gyártották a Venus cal. 175 licensze alapján. Bőséges irodalom található róla a világhálón.

Az óra nem működött, de azt már a első szemrevételezés alapján megállapítottam komoly baja nem lehet, csak mintegy évtizede fiókban van. Az egyik nyomógomb valószínűleg cserélt vagy kopott, a számlap azonban nagyon szép.

 

A szerkezet jó állapotban van, látszik még abban az időben szervizelték amikor értettek ezekhez a szerkezetekhez. Egy komolyabb beavatkozás nyoma látszik: az oszlopkerék húzófoga feszítő rugóját pótolták egy acéldarab segítségével mint később kiderült kiválóan..

A szerelés részleteit most nem taglalnám. Úgy jártam el mint első alkalommal amikor órához nyúltam. Minden szerelési folyamatot fotóztam s a mikor tisztítás után az összeszerelésre került sor segítségül hívtam a felvételeket. Megelégedésemre a folyamat zökkenőmentes volt, alig volt szükség fényképes segítségre, igaz előtte alaposan tanulmányoztam a szakirodalmat, és a topicról is kaptam segítséget APT-től. Az óra összeszerelés és a körhagyó csavarok állítása után tökéletesen működött a chrono rész is hibátlanul kapcsol.

A végeredmény csodálatos lett. Az óra visszakerült a családhoz ünnepi használatra.