Néhány héttel korábban egy igen jó állapotban megmaradt, ritka szerkezetű Rakétához sikerült jutnom. A caliber szám a 2209, a szovjet-orosz óraipar egyik igen, vékony saját fejlesztésű gyöngyszeme sajátos csontvázszerű hídelrendezéssel.
A szerkezet viszonylag ritkán fordul elő, a gyűjtők célja megszerezni. Jellemző, hogy hat év alatt egyetlen egyszer botlottam bele. További szerencse még, hogy további két igen jó állapotú szerkezettel együtt érkezett. Nagy örömömben ezeket el is cseréltem Várkonyi Zsolt gyűjtő barátommal egy szép Poljot automatára. Ennek az eseménynek később jelentősége lesz.
Mint látható a hagyományos óraszerkesztéssel szemben a szerkezet kilincsműve a számlap alá került. Ennek oka, hogy helyet kívántak vele megtakarítani. Az egész szerkezet egyébként igen filigrán a hidak vékonyak hajlékonyak. Egyes kritikusok szerint ez a hibája a szerkezetnek s ez az oka, hogy viszonylag kevés maradt belőle működőképes állapotban. (?)
Minden esetre annak ellenére, hogy tisztítás előtt semmi hibát nem mutatott, azt követően az óra felhúzása véletlenszerűen elakadt. Minden szétszedtem, átvizsgáltam még egyszer mire megtaláltam az okot: a kilincsszerkezet volt a hibás. A kilincs ugyanis a kilincskerékben egyszerűen elakadt aminek oka kopás lehetett. Ilyen a Rakétában a kilincs, a kilincskerék (nincs a helyén), kilincsrugó hármasa (egy óránál).
El is határoztam nyújtok a kilincs kopott részén. Előbb lapoltan kalapáccsal majd szegecselő rúddal estem neki. Nos, lehet durva voltam (inkább biztos), lehet gyenge volt az anyag, ez történt:
Bizony ennek az alkatrésznek kör szelvényből mart formájúnak kellene lennie. Érdemes tanulni belőle kedves amatőr órabarátok, finoman kell az ilyen dolgokhoz nyúlni. Mit is lehet tenni ilyenkor? Fordulhattam volna Zsolt barátomhoz adja vissza az egyik szerkezet kilincsét (és biztos vagyok benne segített volna), mégis a pótlás mellett döntöttem.
Nekiláttam tehát a munkának. Egy 3mm- es ezüstacél átmérőjéből két tizedet leesztergáltam, s 1mm-es furatot készítettem bele, majd leszúrtam egy 0,3 mm-es lemezdarabot.
A méretek érzékeltetésére a lemez mellé tettem egy gyufaszálat. Mint látható megszíneztem és rámásoltam a megmaradt kilincsdarabkáról a mintát. Ezt követően a lemezt sikattyúba fogtam és reszelni kezdtem. Talán hasznos a tapasztalatom másoknak is, hogy satuban nehézkesen boldogultam. Jobb hatásfokot értem el kézben való reszeléssel. Apropó hatásfok: a negyedik sem lett tökéletes. Végül a legjobban sikerült darabnál - mivel nem volt türelmem újabb készítéséhez- visszatértem a kalapácsos módszerhez :-o. Sok szemlélődés után apró ütésekkel operáltam majd az alkatrészt a helyére téve tökéletesen funkcionált: azóta is.
A képen jól látszanak a nyújtó ütések nyomai. Sőt ha visszatér a kedves olvasó az általam beillesztett második képhez látható a pontozott kilincs a helyén :-)). Csúnya baki elkövetése után most elégedett vagyok ,egy igen kicsi, karóraalkatrészt pótoltam sikerrel.
A végső eredmény is szép.
