Foglalásban

Az elmélet:

A kövek alaplemezbe, hidakba illesztésének korábbi módszere a foglalás. A foglalás során a lemezbe készített furatokat esztergálás módszerével úgy alakítják ki, hogy a foglalandó kő központosan, szilárdan és esztétikusan illeszkedjen foglalatába.

A kövek foglalásának három módját különböztetjük meg: a svájci, a glashüttei és az angol foglalást. A három foglalás céljában azonos, kivitelezési módszerében eltérő.:

A svájci foglalás:

 Ez a foglalás hazájáról és az óraipar fellegváráról Svájcról kapta nevét. Ennél a módszernél az alaplemezekbe, hidakba a kő számára kialakított csésze valamint a perem "belülről" a szerkezeti egységek  irányából készül. A csapágykő elülső domború peremének széle felfekszik a lemezre aminek vékonyra esztergált  részét külön célszerszámmal ráfordítják a kőre. Az ábra a foglalás metszeti képét mutatja.

A glashüttei foglalás:

Glashütte városa a német óraipar központja. Itt alakították ki és alkalmazták a glashüttei foglalásként ismert módszert. Itt a csapágykő a lemez külső azaz számlap vagy az óra hátlap felőli oldaláról van foglalva, erről az oldalról peremezik a követ mint az a fenti ábráról jól látszik.

Az angol foglalás:

Angliában alakult ki ez a foglalási módszer. Itt szintén a belső azaz a szerkezeti részek felől történik a foglalás. Különbség a svájci foglaláshoz képest, hogy a peremezés köré nem készítenek az anyagot véknyító beszúrást  hanem a furat szélét nyomják rá a kőre.