A csap az óratengelyek elvékonyított, fényesített utolsó szakasz ami annak érdekében, készül így, hogy a tengely súrlódása a csapágyban minél kisebb legyen. A csapágy pedig a a csapot magába foglaló furat amely megfelelő illesztés mellett lehetővé teszi az óratengely forgását úgy, hogy minél kevesebb energia vesszen el.
Az órákban a XIX. század első felétől kezdve az acél csapokkal érintkező réz csészéjű csapágyakat (a ábra) előbb természetes korundra (a korund csoport legismertebb ásványai a rubin és a zafír), majd természetes korundra cserélték. A korund a Mohs skála szerint 9-es keménységű ásványa, nála csak a gyémánt keményebb (10-es). A köveket előbb foglalták (b ábra), később pedig préselték (c ábra). A d ábrán egy sajtolható kő metszeti képe látható.
A csapágyak hosszú ideig foglalással lettek rögzítve az alaplemezbe és a hidakba. Ez azt jelenti, hogy a foglalandó követ a b ábra szerint a lemezekbe készített forgácsolt, esztergált furat sorjával, peremével rögzítették. Ráhajtották a peremet a kőre:
A foglalás egy szebb és drágább módja volt a chaton köves foglalás. Ebben az esetben a követ külön foglalatba helyezték és peremezték amelyet sokszor nemesfémből, aranyból készítettek. Az arany kiemelte a kő színét, fényét. Kifejezetten a jó minőségű, drága órákat szerelték így. A chaton foglalatos kcsapágyöveket ez után csavarokkal rögzítették a hidakba:
Később a köveket már préselték, más kifejezéssel sajtolták. Az alábbi képen egy billegőtengely részlete látható végén a fényesített csappal, fölötte három különböző átmérőjű és lyukméretű sajtolható, mesterséges rubinkő. A csap és a kő lyukátmérőjének természetesen megfelelőnek kell lennie különben a csap vagy szorul vagy lötyög a lyukas kő furatában.
Lentebb a baloldali képen réz csapágyakban futó csapok, a jobb oldali képen hatalmas foglalt természetes rubin csapágykövek láthatóak a XVIII. század második feléből származó szerkezetekben:
A változást a tudományok fejlődése hozta el az óragyártásban is. Sokáig a kövek száma az órákban a minőség jelzőszáma lett mivel a rubin mint drágakő csak drága minőségi órákba került. A mesterséges korund előállítása 1902 óta lett lehetséges és Verneuil nevéhez fűződik. Ettől kezdve nagy mennyiségben állították elő a mesterséges rubint mint alapanyagot. Később 1929-ben Pierre Zeitz svájci gyáros megoldotta a korund megmunkálásának nagyipari problematikáját és a kövek nagy mennyiségben, olcsóbban lettek előállíthatóak így a gyengébb minőségű órákban is elterjedtek.
A préselt kövekkel történő órás munkának legfontosabb szerszáma a kőprés. Seitz kőprései és méretes kőkészletei az egyik legismertebb és legjobb márkává váltak. Az alábbi képen egy szép hiánytalan Seitz kőprés készlet látható a maró, préselő és alátét kiegészítő részeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése